Magány napjainkban
Kezdjük, egy eléggé kategorikus kijelentéssel: A magány a huszonegyedik század pestise. Épp olyan, mint a ragály lehetett a középkori emberek szemében. Nincs ellene védőoltás.
Korunkban a technika sajnos, úgymond eltörli a közösségi együttlétet, s termeli a magányos embereket. Az, hogy valakinek hány “ismerőse” van a közösségi oldalakon, hány társkereső oldalon regisztrált már, nem jelent valódi, emberi kapcsolatokat. Sajnos főleg a fiatalok – életüket a virtuális térben élik. Beszélgetés közben is kütyüket nyomkodnak. Ez meg ahhoz vezet, hogy kicsi a szókincsük, ez esetben saját maguknak nehezíti a barátok megszerzését, közösség kialakítását.
A magány okai és érintettei
A magány manapság azt jelenti, hogy társ nélküli életet élünk, levertek, rosszkedvűek, elhagyatottak vagyunk, és félünk, hogy ez nem is lesz soha már másképpen. Nehéz érzés, amikor minden estét egyedül töltünk a televízió, számítógép előtt, és aludni térünk haza, lakásunkba.
Számtalan oka lehet a magányosságnak. Kereshetjük az okokat a külső körülményekben is. Sok embernek nincs lehetősége baráti vagy egyéb társas kapcsolatok kialakítására. Ilyenek, akik egyedül végzik a munkájukat.
A nagyvárosokban ezrek, sőt milliók élnek egymás mellett, és a zsúfolásig teli városokban egyre többen érzik magukat magányosnak. A városi élet rohanó tempója megakadályozza az embereket abban, hogy jobban megismerjék a szomszédjaikat. Ennél fogva sokan tulajdonképpen nem is ismerik egymást, még a saját szomszédjukat sem.
Egy költözés elszakítja az embereket a barátaiktól, az iskolájuktól, a munkahelyüktől és néha még a családjuktól is. Amibe bele se gondolnak, hogy a családtagok ezt lelkileg, hogy élik meg, főleg a gyerekek.
Fiatalokra nézve…
Ha már kitérünk a fiatalokra, őket is gyötri az egyedüllét. Sőt talán a legjobban az összes korosztály közül. Sokuk órákat tölt egy szál magában – csak tévéznek vagy számítógépeznek, és ezt úgy fogják fel, mintha valami „divat” lenne. Hogyha van miből, akkor éljünk szingli életet és élvezzük is már. Közben pedig ezeket az embereket sanyargatja a legjobban a MAGÁNY.
S ezeket kiválthatja…
a válás vagy a külön költözés, amit sokszor a magány és a kudarc érzése követ. Általában a gyerekek szenvednek a leginkább, sokkal jobban, mint azt korábban gondolták. Egyes szakemberek szerint az elvált szülők gyermekei nagyobb valószínűséggel lesznek magányos felnőttek, mint mások.
A gyermekeiket egyedül nevelő szülőket is szokta gyötörni a magány. A gyereknevelés sok örömmel jár, de sok problémával is, melyeket egy egyedülálló szülőnek magának kell megoldania főleg, akinek a családjában egészen kicsi gyermek van vagy egy beteg. Őket nem lehet betenni a kocsiba, de egyedül sem lehet hagyni. Ezeket a gondokat tovább súlyosbítja a pénz hiánya. Az egyedülálló szülők különösen nehéz helyzetben vannak.
Az idősek még akkor is egyedül érezhetik magukat, ha a családjuk odafigyel rájuk. A rokonok és a barátok alkalmanként talán meg tudják látogatni őket. De mi a helyzet azokon a napokon, mikor ezek közel egyik sem történik meg? Vagy hetekben, amikor egyedül vannak?
Hogyan alakul ki a magány?
Először is az ember elveszíti az érintkezést a többiekkel. Hiába adja egy másik ember tudtára, hogy szereti, kedveli, hogy fontos a számára, a másik nem visszahat, tehát nem tud létre jönni a kapcsolat, kölcsönös „érzés”. Ezért van oly nagy jelentősége az apró vallomásoknak. Ha ezek nem kölcsönösek, ha valakinek az életéből hiányzik a gyengédség, ha úgy érzi, hogy nem tartozik senkihez, akkor kialakul a magány, amit még lehet orvosolni.
Aztán következnek rosszabbak, ha nem gyakorolhatjuk a befogadást, az elfogadást, ha nem adhatunk szeretetet egy másik embernek, vagy nem kaphatunk tőle, akkor elfelejtünk mosolyogni, mások pedig nem fognak mosolyogni ránk. Félszeggé válik a viselkedés, esetlenné a kézfogás, hiszen a magányos ember nincs hozzászokva az érintéshez. Változik a hangszín, az öltözködés, miközben folyamatosan csökken a bizalom. A magányos ember elveszti a hitét abban, hogy egyáltalán képes volna kapcsolatot teremteni. Akár mást, akár magát okolja valaki, mindenképpen elszigetelődik a többi embertől.
Később ez odáig fajul, hogy a kapcsolatteremtő és a befogadó képesség annyira elhanyagolódik, hogy nem hozható helyre. A magányos ember közömbössé, érzelemre képtelenné válik. Megpróbálja megérteni az eddigi életét, és komolyan szembenézni a valósággal. Ekkor úgy érzi, hogy igazán senkinek sem számít, minden mindegy, és ez az állapot életveszélyessé válhat. Bekövetkezhet az öngyilkosság.
Pár szót a dalszövegekről
Ezek a dalszövegek kevésbé ismertek, mivel rock, metál, punk, rap dalszövegek, ráadásul egy- két kivételtől eltekintve a kevésbé ismert zenekarok/ előadók szövegei. A rádióban nem vagy csak ritkán hallhatók ezek a számok, csakis interneten, CD-n vagy koncerten jutnak el a hallgatósághoz. Ezeket a zenéket jobban preferáljuk, átélhetőbbek, közelebb állnak hozzánk, ellentétben a médiából harsogó népszerű slágerekkel.
A dalok azt is igazolják, hogy sajnos, oly mindegy, hogy rocker, rapper, alternatív zenész, nő vagy férfi az előadó, a szövegíró, a magány, az egyedüllét ugyanúgy foglalkoztatja, nyomasztja. Van köztük ironikusan a szingli-létet éltető; kemény, nyelvi durvaságot is tartalmazó, a kapcsolati képtelenséget megfogalmazó dalszöveg. Akad szép szabályos rímeket, sorokat felvonultató, klasszikus formájú és szabad vers is. Egyik sem csak egy szép külső, amin belül egy üres tér van. Ajánljuk mindenkinek figyelmébe, hisz rengeteg olyan szám van, ami megindít, vagy mondjuk, a szövegével tudunk azonosulni. Ezek is azok, mégis “elhanyagoltak”. Igaz, teljes mértékben emberfüggő, hogy kinek milyen az ízlése, de azért mégis olvasson el valaki akár egyet a kötetben szereplők közül, és ne mondja, hogy egyik se tetszett, legalábbis valamennyire.
MARADÉKGYÁR: SEMMIBE KÜLDÖTT ÜZENET
Dalszöveg: Zemkó Zoltán
Hát mi ott leszünk mind!
Az állomáson megvárunk.
A magány tömött vonatára
kéz a kézben felszállunk.
Gonosz bolygón élünk,
egy őrült műhelyben.
Súlyos vasajtók csapódnak
a mámoros szívekben.
Mi vagyunk az egyedüllét
Szobrai, millió társsal,
mindig egyedül leszünk,
és mindig csak mással!
Te nem értesz, én nem értelek,
nem érünk össze soha.
Az idő néha összefúj,
és távozunk megkínozva.
S tudod, hogy ott lógnak
a kötelek a fákkal,
meg a véres pengék,
az éhes vénákkal.
Hát mi ott leszünk mind!
Az állomáson megvárunk.
A magány tömött vonatára,
kéz a kézben felszállunk.
ESTI KORNÉL: EGYEDÜL
Szöveg: Lázár Domokos, Dodi
Itt lakom a városban,
A lüktetését megszoktam.
Ott vagy fent a szomszédban,
Ott fekszel, ott a sarokban,
De csak te vagy fent kettőnkkel,
Én itt lakom, idelent,
Egyedül…
Lecsúsztál az álmomba,
A teraszról a körútra.
Ott álltam a legvégén a csúszdának,
Úgy, mintha téged várnálak,
Úgy, mintha nem volnék itt lent
Egyedül…
HONEYBEAST: EGYEDÜL
Szöveg: Bencsik- Kovács Zoltán
Olyan bonyolult vagyok és olyan mély!
Csak én vagyok nekem a nagy regény,
És csúszok bele a sok hiányba,
De mehetek bármely irányba,
És nem horkol velem százöt kiló.
(De leszólít folyton minden tahó).
Ha sírok az esőben titokban,
Még olyanom sincs, akivel megosszam.
Csak azért vagyok, hogy nekem legyen jó!
És az boldogít, ami nekem való.
Tangózhatok a tilosban,
És nem érdekel, hogy mindenki szembe rohan
Olyan jó…
Egyedül – egyedül élek a világban, erre vágytam!
Egyedül – én nem bajlódok a babákkal meg a családdal!
Egyedül – illetve hárman a magánnyal meg a kutyámmal .
Egyedül…
Van némi gondom az evéssel,
Zabálok, vagy beérem kevéssel.
És nézd, milyen szépen lefogytam!
Csak néha nyüszítek a sarokban.
Ha öreg leszek, meglesz mindenem.
De nem fogja meg senki a ráncos kezem.
Van iPhone-om, meg trendi iPhone-tokom!
De nem lesz unokapuszi a májfoltokon.
És nem érdekel, hogy nekem legyen jó.
És nem boldogít, ami nekem való.
És nem szambázom a tilosban.
És nincs mellettem senki, és nincs aki szembe rohan
Nem is jó…
Egyedül – egyedül élek a világban, erre vágytam.
Egyedül – én nem bajlódok a babákkal meg a családdal.
Egyedül – illetve hárman a magánnyal meg a kutyámmal .
Egyedül – én nem bízom már többé másban, meg a csodába
MANÖKKEN PROLETARZ:
AUTOMATIKUSAN
Dalszöveg: Kerekes Sugárka
Automatikusan benyomom a gombot
Sármos félistenek vonulnak előttem
Megjelennek…
Hagyjad, úgyis tudom, mákos tészta
rizzsel
Én ezzel lázadozom, hogy nem kelek fel Csak ha érdekel…
A háború ilyen, hogy vannak vesztesek
Ha könnyeim nyelem, az nem számít
Hogy hallottál rólam és láttad is a nevem
Amíg el nem kísérsz az utcáig
Erősen fogd a kulcsot, mormolj varázsigét Közben meg nyomd a gombot, szorítsad más kezét
Hogy le ne csússz, az egész
Társadalom szurkol, ahol már mérik is
Álmatag fiatalok, vár az ingyen ebéd…
Liftajtó nyílik szét
Hogy elvigyen téged és ne kelljen félned
Magányod tágas csarnoka véd
Adj neki nevet, a sarokban helyet
Bekucol néhány borzas veréb
Robotokkal lakom A házban egy ablakon
Fülemre szólamot
Gépesített galambot
És azt hiszed, hogy rossz lesz, de jó lesz
Ha az újságot is kiolvastad
Megcsinálom majd neked a szódát
És felhangosítom a rádiót
Elvigyen téged egy távoli múltba
S be voltál rúgva, hogy érezzél újra
De legalább éltél, kicsit reméltél
S legalább féltél volna már…
A háború ilyen, hogy vannak vesztesek
Ha könnyeim nyelem, az nem számít
Hogy hallottál rólam és láttad is a nevem
Amíg el nem kísérsz az utcáig
Robotokkal lakom
A házban egy ablakon
Fülemre szólamot
Gépesített galambot
ROAD: FOJTS MEG A SÖTÉTBEN!
Szöveg:Molnár Máté
Szeretni sosem tudtam igazán,
Vagy ha igen, csak magamat.
Nincsen szívem, de ez már így is marad.
Szeretni téged úgy lesz erőm,
Ha elaltatsz újra engem.
Ígérd meg, és én a karjaidba fekszem.
Szeretni, mondd mit jelent!
Van-e olyan, aki ezt érti?
Ha nem vagy nekem, mi a fasznak élni?
Elaltat a pillanat,
A szemed ringat ,érzem.
Így a jó, kérlek, soha ne hagyjál ébren!
Hazudj még!
A dallamok sohase tiszták,
De az éhes füleim isszák.
Kezdd újra, ha véget ér!
Szeress még!
És ha elfogysz az ölelésben,
Halkan fojts meg a sötétben!
Legyen végtelen nekem az éj!
Szeretni újra nincs most erőm,
Ölni meg még nincsen kedvem.
Túl korán van még, kicsit visszafekszem
Szeretni engem tudnál-e úgy?
Ahogy egyszer én szerettem.
Két karodban nézd mivé lettem!
Elaltat a pillanat,
A szemed ringat, érzem.
Így a jó, kérlek, soha ne hagyjál ébren!
Hazudj még!
A dallamok sohase tiszták,
De az éhes füleim isszák.
Kezdd újra, ha véget ér!
Szeress még!
És ha elfogysz az ölelésben,
Halkan fojts meg a sötétben!
Legyen végtelen nekem az éj!
LEANDER KILLS: KETTEN EGYEDÜL
Dalszöveg:Köteles Leander
Vártam a világosságot
Kerestem fényben, fűben, fában
Istenekben.
Melyikőtök hall meg engem?
Én csak élni szeretnék,
És nem túlélni!
Mocskos a lelkem,
Mocskos minden.
Templom a testem.
Elmegyek innen!
Elmegyek innen!
Többé nem félek,
És élek!
A világ gyönyörű!
Ketten egyedül…
És ez is el fog múlni,
És bármikor eltűnhet,
Mert ma van az, amiről azt hittem,
hogy most már “jó lesz”!
Többé nem félek,
És élek!
A világ gyönyörű!
Ketten egyedül…
Az igazság odaát van.
Ott megtalálsz majd.
Megtalálsz, az istenek álmaiban,
A csillagok poraiban.
Az igazság odaát van,
Ott megtalálsz majd,
Megtalálsz majd.
Többé nem félek,
És élek!
A világ gyönyörű!
Ketten egyedül…
Többé nem félek,
És élek!
A világ gyönyörű!
Ketten egyedül…
SALVUS: KETTEN EGYEDÜL
Dalszöveg: Pötörke Zoltán
Sokszor csak ülünk egymással szemben
Várjuk, hogy megérjen bennünk,
Vadul tombol a fejekben,
amit szóvá kéne tennünk.
Az akarat gyenge, és visszatart,
így biztosan elkerülhetünk
Minden vihart.
Kezdetben elhitettük magunkkal,
ami nem jó, majd változik.
Később legyintünk az egészre,
az idő ellenünk dolgozik.
És csak ülünk egymással szemben,
nem értjük mi zajlik bennünk.
Csak pislákol a fejekben,
amit szóvá kéne tennünk .
Az akarat gyenge, és visszatart,
így elkerülünk minden vihart.
Ez egy álló háború közöttünk,
külön békét kell ma végre kötnünk.
Fájdalmat okozni fáj,
de néha mégis muszáj.
Nem leszünk ketten egyedül ezután.
És hányan ülnek egymásnak háttal,
akik bevallani már félnek:
Nem egymásért, nem egymással,
hanem egymás ellen élnek.
Ez egy álló háború közöttünk,
külön békét kell ma végre kötnünk.
Fájdalmat okozni fáj,
de néha mégis muszáj.
Nem leszünk ketten egyedül ezután.
Az akarat gyenge,és
visszatart, elkerülök
minden-minden vihart .
Ez egy álló háború közöttünk,
külön békét kell ma végre kötnünk.
Fájdalmat okozni fáj,
de néha mégis muszáj.
Nem leszünk ketten egyedül ezután!
HALOTT PÉNZ: MÁSHOGY NÉZTÉL RÁM
Dalszöveg: Marsalkó Dávid
Minden más volt régen,
Máshogy néztél rám.
Jobban hittél abban,
amiben én ritkán.
Az ágy közös még, de az agy már nem.
Ha balra mennék, te balra nem.
Az ágy közös még, de az agy már nem.
Ha jobbra mennék, te arra nem.
Már viszolyog a holnap, hogy hogy legyen.
Mit keresek én veled még egy helyen?
Hol találom a szót, ami kell nekem?
Miért vagyok egyedül,mikor lefekszel velem?
Az ágy közös még, de az agy már nem
Az ágy közös még, de az agy már nem.
Ha jobbra mennék, te arra nem.
Már más érdekel, már mást néznék.
Már máshogy érzek, már másképp rég.
Pedig nem hibáztunk, csak valahogy elmúlt.
Egymás mellett valami elmúlt.
Minden más volt régen.
Máshogy néztél rám.
Jobban hittél abban,
amiben én ritkán.
A zár közös még, de a kulcs már nem.
Valakivel vagy, de már nem velem.
A zár közös még, de a kulcs már nem.
Valakivel lennél, de nem velem.
Még nevetünk egyet, bár nem tettük rég.
Így válik ma ketté a föld és az ég!
Már úszik a köd be az ablakon.
Hogy lehetnék otthon, hol nem lakom?
A zár közös még, de a kulcs már nem.
Valakivel vagy, de már nem velem.
A zár közös még, de a kulcs már nem.
Valakivel lennél, de nem velem.
Még nevetnénk egyet, de nem tudunk.
Miért villan a vaku, mikor elfutunk?
Most menekülj el, amíg elbújok!
Most menekülj, mert én nem tudok!
Minden más volt régen.
Máshogy néztél rám.
Jobban hittél abban,
amiben én ritkán.
Annyi volt ,amit te adtál nekem.
Annyi volt, amit te adtál nekem.
Annyi volt, amit te adtál nekem.
Annyi volt, amit te…
Annyi volt, amit te adtál nekem.
Annyi volt, amit te adtál nekem.
Annyi volt, amit te adtál nekem.
Annyi volt , amit te…
Az ágy közös még, de az agy már nem.
A zár közös még, de a kulcs már nem.
DEPRESSZIÓ: ÉJSZAKA EGYEDÜL
Dalszöveg: Halász Ferenc
Újabb éjszaka vár,
És megnyugszik a határ.
Testem a várt kényelem.
De elmém száguld velem.
Játszom az őrültet,
Vagy igazi őrült lett
Minden ember már?
Hol van a határ?
Ismét rendbe teszem
A lelkem és az eszem,
De ha nem megy, indul a harc,
Amíg jobb nem lesz az az arc,
Aki itt van a tükrömben,
Börtönőr a bőrömben,
De elmém felszabadul
Békül és vadul!
Ahogy egy új nap a végéhez ér,
Talán rájössz majd, hogy miért
Teszed a dolgod, az úton jársz,
Egy boldog élet ízére vágysz!
Ahogy egy új nap a végéhez ér,
Talán rájössz majd ,hogy miért
Teszed a dolgod, az úton jársz,
Egy boldog élet ízére vágysz.
Vársz.
Vársz.
Egy boldog élet ízére te is úgy vágysz!
SCREW: ÁTÖLEL A MAGÁNY
Dalszöveg: Screw (Gyursó Roland)
Verze.1
Elkönyvelnek olyannak, kit talán én sem ismerek.
Gyakori a pillanat, hogy már nem tudom, mit tegyek.
Az idő pereg, ami kerek, megváltozik hirtelen,
de van, mi marad ugyanúgy, mi nem kéne, hogy így legyen.
Színlelem, hogy happy minden, nem érdekel az, hogy fáj.
Célok, álmok várjatok! Ritka, ha nincs akadály.
Stabil léptek kellenek, járj ott, hol a szellemek!
Törj ki a magányból! Ha ez álom, netán keltsetek!
Alig lépek egyet, a második máris bizonytalan.
Nincs pozitív tényező, minden rossz is indoktalan
Zúdul rád, mint az eső. Hol van az az illető?
Lágy szellő, mi tart álmomban, testemben már nincs erő.
Miért lelek? Miért megyek? Haladok a síneken!
Hiányzik a személy, aki pótolja a szívemen
a rést, azt a részt, üressége felemészt.
Egyedül túl nehéz, értelmetlen az egész.
Kihűlt szívem, nem tudom, mi lobbanthatná fel,
Hisz nem kapta meg túl rég már az érzést, ami kell.
A múltja miatt lesz az ember azzá, ki a jelenben,
az álmok és az emlékek mi meghatároz, ellenben
más jellemben vagy szerepben álld meg mindig a helyed!
Kritikus helyzetekben ne veszítsd el te a fejed!
Ha elvész, ha nincs már, akkor fogod fel.
Egy pofon kell, hogy észrevedd hogy mit vesztettél el
Ref.:/
Átölel a Magány, dermesztő a tudat,
Nem tudom, hogy később, ki mutat nekem utat.
Félek, már halvány rég az én regényem,
Lassan de biztosan, azt érzem, hogy végem..
DEPRESSZI: JÖN A REGGEL
Dalszöveg: Halász Ferenc
Az álom oltalmára,
bízom elmém.
Elterelném
a gondjaimról figyelmem.
A világ terhét cipelnem,
ma már nem kell,
de jön a reggel.
Megint ébren töltöm,
az éjszakát, és felöltöm
a béke pajzsát.
Az örök hajszát
megállítja az este.
Aki a vesztemre lesne,
ébredésig lerázom.
Átölel, akire vágyom!
A megbocsájtható bűn a határ.
Sosem lépek át rajta!
Ha a szeretet édes otthona vár,
Szelíden óv a karja.
A tudat szárnyal, ha van, aki ért,
Nem riaszt a magasság.
A küzdelem szebb, ha van akiért,
Ez nekem az édes szabadság!
Elég voltam mára,
az álom oltalmára,
bízom elmém.
Elterelném.
a gondjaimról figyelmem.
A világ terhét cipelnem,
ma már nem kell,
de reggel
a harci kedvem velem kel.
Szárnyakat ad, ha van, aki ért
A küzdelem szebb, ha van, akiért.
Szövegek: http://www.zeneszoveg.hu/
Köszönjük a segítséget, és a hozzájárulást az előadóknak, illetve mindenkinek, aki bármilyen formában hozzájárult a mű elkészüléséhez.
Külön köszönet a Salvus, Esti Kornél és Maradékgyár bandáknak a pontos szövegekért és a dalszövegírók megnevezéséért.
Szövegeket válogatta:
Adelmayer Bence
Bögehold Dorián
Szász Gergő
Szerkesztette:
Adelmayer Bence
Bögehold Dorián
Szász Gergő
Kortárs irodalom kedvelői 